Az etikus életbiztosítási koncepció magyarországi megvalósítása 2015-ben kezdődött: a letétkezelő kötelező igénybevételére vonatkozó rész módosításával a biztosítási törvényben, az élet-, a betegség- és a felelősségbiztosítási termékeknél a biztosító által alkalmazható technikai kamatláb maximális mértékének csökkentésével, a szerződéssel kapcsolatban felmerült valamennyi költséget egy értékben összegző teljes költségmutató (TKM) számításának rendeletbe emelésével, és az életbiztosítási igényfelmérő tartalmának bővítésével.

„Az etikus életbiztosítási koncepció kialakításának legfőbb célja az ügyfelek minőségi tájékoztatása érthetőbb kondíciók, jól strukturált, tömör dokumentációs anyagok, és mérsékelt költségszinteken keresztül. Mindezek mellett a szabályozó nem burkolt célja az ügyfelek biztosítási termékekbe vetett bizalmának növelése is, ami csak versenyképesebb, és az ügyfelek elvárásainak jobban megfelelő, átláthatóbb termékekkel tűnik lehetségesnek. Mindezek eredményeképpen a nyugat-európai szintnél jelenleg jóval alacsonyabb hazai biztosítási penetráció növekedését is várják” – emelte ki Mérth Balázs, a Deloitte Zrt. pénzintézetekért felelős partnere.

Ezen túlmenően az MNB unit-linked jellegű életbiztosításokra vonatkozó ajánlást is megfogalmazott, ami leginkább értékesítési és jogi szabályokat tartalmaz, de aktuáriusi szempontokat is magában foglal, mivel tartamközi TKM-et definiál, amely tartamos biztosítások esetén további korlátot jelent a visszavásárlási büntetés nagyságára. Emellett három fő költségfedezet típust határoz meg, amelyeknek összhangban kell lenniük a valódi költségekkel mind tartalom, mind nagyság tekintetében. Az ajánlás tiltja továbbá az alapkezelési költség megosztását az alapkezelő és biztosító között, valamint definiálja az elvárt költségelvonási sorrendet is. Szintén új szabályozás tiltja a biztosítók számára az eddigi bevett, ún. „actuarial funding” gyakorlatot, azaz amikor a biztosító a kezdeti befizetéseket nem fekteti be, hanem költségként levonja és az ügyfél felé a vélt értékét mutatja ki. Így kizárólag ténylegesen befektetett befektetési egységek, és a tényleges költségekkel terhelt értéket kerülnek kimutatásra az ügyfelek számára.

A biztosítóknak emiatt sok terméküket át kellett árazniuk vagy a régebbi konstrukciók további eladását megszüntetniük. Ennek hatására a magyar életbiztosítási piacon elérhető termékek száma 2016 második felére jelentősen visszaesett: a biztosítótársaságok a hazai biztosítási piacról összesen 168 termékkonstrukciót vezettek ki, ami körülbelül a 2016-ban piacon elérhető életbiztosítási termékeknek felét jelenti.

Másfelől, a költségszint csökkentésének nyomása alatt, a biztosítóknak változtatniuk kellett termékeik meglévő költségszerkezetén is, amely hatására a biztosítási termékek költségszintje általában mérséklődött.

Mérth Balázz hozzátette: „A 2016 év végi Deloitte-Scale Research reprezentatív Biztosítási Index felmérésünkben az öngondoskodást a megkérdezettek 52%-a tartotta fontosnak, azonban a megkérdezettek 37%-a azért nem kötött biztosítást, mert nem engedhette meg magának, az előző felméréshez képest pedig jelentősen nőtt azoknak az aránya, akik bonyolultnak találták a biztosítási szolgáltatásokat. Az etikus életbiztosítási koncepció épp a termékek átláthatóságát, összehasonlíthatóságát és a költséghatékonyságot hivatott szolgálni, vagyis ügyféloldalról is nagy igény mutatkozhat az effajta szabályozói megoldásokra. A környező országokban is voltak a helyi szabályozóknak hasonló irányú törekvései, amelyek a biztosítókra és a biztosítási piacra is egyaránt kihatottak.”

Regionális kitekintés:

Csehországban az utóbbi években megnőtt a kockázati típusú termékek iránti kereslet, ezzel párhuzamosan a piac is fokozatosan a kockázati termékek felé mozdult. Fontos azonban kiemelni, hogy az új, tisztán kockázati jellegű termékek többsége még nem került piacra, ezért a fogyasztók többsége inkább a unit-linked termékekhez árult kockázati kiegészítőket keresi. További ösztönző lehet, hogy mivel a kiegészítő biztosítások profittartalma magasabb a megtakarítási jellegű életbiztosításoknál, a közvetítők a kiegészítő biztosítások értékesítése után magasabb jutalékot kapnak. Végül az alacsony hozamkörnyezet és a hozamgaranciával ellátott megtakarítási jellegű életbiztosítások hiánya is az egyéb befektetések felé tereli a keresletet. A nagy biztosítók közül például az Allianz felfüggesztette a unit-linked termékeinek értékesítését, és áttért a tartamos életbiztosításokra.

A szabályozó és a biztosításpiaci lobbi harcának fókuszában jelenleg a unit-linked termékek állnak. A legutóbbi, 2016. december 1-jétől hatályos rendelet a jutalék visszaírási időszak hosszát 5 évben határozta meg. (A korábbi piaci gyakorlatban ez kétéves volt, ami nem ösztönözte eléggé az ügynököket hosszú távú ügyfelek keresésére.) Egyúttal az első 5 év visszavásárlási levonásait is szabályozták, a kezdeti jutalék felső határát azonban már nem, ezért várhatóan az tovább fog emelkedni, akár az éves díj 200%-a fölé.

A cseh biztosítók szövetsége önszabályzásképp, 2015. január 1-jétől bevezetett egy egységes költségmutatót, a magyarországi TKM-hez képest azonban eltérő a felépítése. A fizetett díjat a cseh költségmutató három komponensre bontja: költség és jutalék, kockázati díj, valamint megtakarítási/befektetési elem. Az elmúlt években bevezetett szabályozások és ösztönzők hatása még nem érződik erősen (egyelőre a díjbevételek enyhe csökkenése várható), a pontos számszerűsítések csak a felügyeleti statisztikák megjelenésével derülnek ki.

2013 novemberétől egy pénzügyi békéltető testület rendezi az ügyfelek és biztosítók (vagy közvetítőik) vitás ügyeit. Az ügyfélpanaszok leggyakrabban a visszavásárlási értékre, a biztosítási összegre és az értékesítési folyamatra irányulnak.

Románia életbiztosítási szektorának penetrációja ugyan javuló tendenciát mutat (2016-ban már a GDP 0,2%-át tette ki), de régiós összehasonlításban továbbra is alacsony, a biztosítók részéről napjainkban főleg bizonyos életbiztosítási termékeknél érvényesíthető adókedvezményekért folyik lobbi tevékenység. A román pénzügyi felügyelet részéről a 2017-es évre vonatkozó biztosítási szegmenset érintő stratégiai célok között az ellenőrzési tevékenység megerősítése és a biztosításpiaci növekedésének serkentése a legkiemelkedőbb. (Hazánkhoz hasonló, minőségi ügyfél-tájékoztatási kezdeményezésről a Deloitte nem tud.)

Szlovákiában 2017-től az országgyűlés számos, a biztosítási piacot is érintő változást vezetett be adózás tekintetében: a szabályozott iparági különadó mértéke például megduplázódott a bevételek (biztosítóknál díjbevételek) 0,726%-ára, míg a vállalati adókulcs 22-ről 21%-ra csökkent.

Horvátországban, a transzparencia növelése érdekében, a helyi felügyelet az utóbbi években nem alkotott a hazaihoz hasonló szabályozást. Ugyanakkor itt is bevezettek jutalékfizetési limitet: az egy évnél hosszabb időtávra szóló biztosítások utáni jutalékot tilos egy összegben, azonnal kifizetni.

Forrás: Biztosítási szemle