Ez már csak annak fényében is meglepő, hogy természeti csapásokban mérve kifejezetten eseménydús évnek számított a tavalyi. A legsúlyosabb esemény vitán felül az áprilisi, 7.8-as erősségű földrengés volt Nepálban, mely 9000 ember halálát okozta, és közel félmilliót tett otthontalanná. Hasonlóan súlyos csapást jelentett szeptemberben, Chilében az Illapel közelében történt 8.3-as erejű földrengés, ami önmagában 600-900 millió dollárral vette ki magát az összesített 30,5 milliárdos biztosított kárértékből.

Az El Nino kivételesen erős hatással bírt tavaly, ami főleg Kína, Japán, a Fülöp-szigetek és Taiwan területein megnövekedett tájfun aktivitásban jelentkezett, de Mexikónak is kijutott a Patricia hurrikán formájában, ami a nyugati féltekén mért eddigi legerősebb hurrikán volt. Összességében 27 nagyobb forgószél-esemény volt megfigyelhető, ami messze maga mögött hagyta az eddigi rekordévet, 1992-őt, mikor 21 esetet regisztráltak.

Az észak-atlanti oszcilláció (NAO), vagyis az atlanti térség időjárását és árapály tevékenységét meghatározó egyik legfőbb időjárási jelenség hatását is sokszor összefüggésbe hozzák az egyre erősebb és gyakoribb viharokkal. Szakértők szerint ennek volt köszönhetőek a tavaly januárban Északl-Európára lecsapó Elon és Felix szélviharok, illetve az olaszországi árvizek is márciusban. A sor azonban itt nem állt meg, sőt a Nyugat- és Közép-Európát március végén letaroló Mike és Niklas viharok a tavalyi év legjelentősebbjei voltak, melyek esetében 150-190 kilométer per órás szélerősségeket is mértek, és komoly fennakadásokat okoztak a vasúti, közúti és légiközlekedésben is. Csak a Niklas mintegy 1 milliárd dollárnyi káreseményért volt felelős.

Emberi mulasztásokban sem volt hiány, emlékezzünk csak a tiencsini kikötőbeli robbanásokra augusztusban (1,6 – 3,3 milliárd dolláros kár), vagy a TransAsia járat illetve MetroJet gép lezuhanása, nem beszélve a franciaországi terrorista támadásokról.

Forrás: Biztosítási szemle